FŰTÉSI ENERGIA MEGTAKARÍTÁS

<<vissza<<

Kazán

A kazán a fűtési technológia azon eleme, ami az energiahordozót hőenergiává változtatja, gyakorlatilag elégeti és ennek „melegével” fűti a lakást. Az energiahordozó elméleti energiatartalmát veszteség nélkül sohasem tudjuk hőenergiává átalakítani (füstgázok hővesztesége), tehát több-kevesebb energiaveszteséggel mindenkor számolnunk kell.

Ez a fűtés energialáncában az első veszteséghely, amellyel és amelynek mértékével egy energiamérlegben mindenkor számolnunk kell. Valamely energiatakarékossági programot ezzel szemben a kazán rekonstrukciójával kell befejezni és sohasem itt kezdeni. Ugyanis az energiatakarékossági programban, ha szigetelünk falakat, ablakokat, stb., akkor ezek hatására csökken a fűtési hőigény. A kazán méretezését, hőteljesítményét azután ez erre csökkentett hőigényre kell méretezni. A gazdaságos beruházásnak ez elemi szabálya.

Gázfűtés

A gázzal való fűtés ma már a fűtéstechnika oroszlánrészét teszi ki - bár egyeduralmát az olcsóbb újabb technikák már kikezdték - akár lakásonként cirkóban, társasházi nagy kazánokban, vagy távfűtő-művek hőközpontjában égetjük is el. A kazántechnika fejlődött és a régi kazánok 80-85 %-s hatásfoka ma már a kondenzációs kazánoknál eléri a 95 %-t is.

De fejlődött a cirkó-fűtés is. A modern készülékeknél már szabályozható a fűtővíz hőmérséklete is, tehát adott radiátorfelület mellett a téli csúcshidegek kivételével alacsonyabb vízhőmérséklettel is fűthetünk. Ez komfortosabb hőeloszlást, gazdaságosabb fűtést jelent. Amíg a radiátor volt a hőleadó felület, indokolt volt az ablak alatt és minél kisebb helyet foglaló méretben elhelyezni, ami magasabb vízhőmérsékletet igényelt. A fejlődés a nagyobb hőleadó felület és alacsonyabb - gazdaságosabb - vízhőmérsékletek irányában halad.

Ezt tette lehetővé a padlófűtés és újabban a falfűtés, ahol a beépített műanyag csőkígyó a hőleadó felület. Ezzel a hőelosztás egyenletesebbé, komfortosabbá válik. A hőszivattyús fűtésnél ez már elemi igény, mert ez a berendezés 45-50 °C feletti vízhőmérsékletet nem képes gazdaságosan előállítani, sőt gazdaságossága az alacsonyabb vízhőmérsékletek irányába javul. A sokféle gyártmányú, rendszerű, méretű kazán vonatkozásában az üzemeltető részére a leglényegesebb jellemzője a hatásfoka, azaz mennyi hőenergiát képes előállítani az energiahordozóból.

Cseréjük, felújításuk esetén a régi és az új kazán hatásfokkülönbsége – energia-megtakarítása - mennyi gazdasági eredményt hoz és ez hogy viszonyul annak beruházási költségéhez. De ne felejtsük, hogy ha falakat, ablakokat, stb., is szigetelünk, a kazán méretezését és gazdaságosságát a csökkentett hőigényhez viszonyítsuk. A cseppfolyós - tartályos - gáz fűtési technológiája nem különbözik a vezetékes gázétól, de ára már ma is világpiaci szinten van és más fűtési módokhoz viszonyítva költsége kiugróan magas.

Fafűtés

A technika fejlődésével a fafűtés nemcsak ott kerülhet szóba, ahol gáz nem áll rendelkezésre, hanem ott is ahol a tűzifát gazdaságosan lehet beszerezni. A tűzifa fűtőértéke: 12.600 kJ/kg, azaz kb 3.5 kWó/kg. De úgy is mondhatjuk: kb. 9 kg fa = 1 kg palackos gáz és ez = 11.5 kWó-val.

A fafűtés korszerű módszere, hogy még az erdőben, vagy a fatelepen a rönköket, ágakat egy forgó sajtreszelőre emlékeztető körmös hengerrel apróra forgácsolják. Ez kerül betárolásra dróthálós térelhatárolással a kazántérbe. A forgácsot kaparószalag adagolja a korszerű, hihetetlen magas hatásfokú kazánba. A fűtés időpontja, hőfoka a programozható automatika segítségével teljesen automatizált, mint a gázkazánoknál is. A salak mennyisége minimális és ürítését is automatika végzi. Ez a fűtési rendszer a családi ház mérettől nagy szállodákig minden nagyságrendi lépcsőben kerül gyártásra.

A méregdrága tartályos gázzal szemben egy gazdaságos alternatív megoldás. II/C Hőszivattyú. A talaj hőenergiáját hasznosító legújabb fűtési rendszer. Vagy a talaj felszíne alatt 1,5-2 méterrel zárt csőkígyót fektetünk, melyben vizet keringtetve annak „melegét” használjuk fel fűtésre, vagy két kutat fúrunk akár csak 5-10 m mélyre is és ennek az egyik kútból kiszivattyúzott víz hőenergiáját hőcserélőn át kivonva, a „hideg” vizet a másik kútba visszaeresztjük. A működési elve a hűtőgépé. A zárt cső- rendszerben kompresszor keringteti a folyadékot. Komprimáló fázisban hőt termel (fűtünk vele), míg a tágulási fázisban hőcserélőn keresztül hőt von el a talaj vizéből.

Érett technika, ma már nagy épületek fűtésére is alkalmas méretekben is gyártják. Egy most épülő luxuslakásokból álló hatalmas társasházi épülettömb fűtését is kutas hőszivattyú fogja ellátni. Nyilvánvaló hogy az épület energiafelhasználását a gazdasági minimumra célszerű korlátozni. 1 lWó fűtési hőenergia termelésére 0.20- 0.25 lWó elektromos áramra van szükség a kompresszor, a rendszer működtetésére. Az EU-országokban gyártása ma már robbanásszerű fejlődésben levő iparág. A kompresszor fordított áramlási irányú működtetése esetén kiválóan alkalmas nyári légkondicionálásra, lakáshűtésre is.

Fűtésszabályozás, automatika

A fűtésnek a körülményekhez igazodó szabályozása mindig is volt, például a fűtő az igényeknek megfelelően lapátolta a szenet a kazánba. A gépi berendezések tökélesedése magával vonta szabályozásuk automatizálását, amely ma már számtalan és egyre tökéletesebb eszközzel rendelkezik. A fűtésszabályozás célja, hogy csak akkor, csak abban a helyiségben és csak olyan mértékben fűtsünk, ami az igénynek megfelel.

Ettől intenzívebb fűtés pedig már pazarlás. Jelen esetben azt kell vizsgálnunk, hogy egy fűtésszabályozó eszköz felszerelésének a költsége az energia-megtakarítás terhére gazdaságosan valósítható-e meg? Egy lakásban cirkó-fűtés estén egy fűtésszabályozó termosztát - esetleg kapcsolóórával kombinálva - elegendő szokott lenni. Esetleg déli fekvésű, napsütött szobában lehet célszerű fűtésszabályozó radiátor-termosztát felszerelése e helyiség túlfűtésének korlátozására. Más a helyzet egy iskolában, ahol a helyiségek használatának az ideje korlátozott (esti órák, hétvége, stb.) és más hőfokot igényel egy tanterem, vagy tornaterem, de kisebb hőmérséklet is elegendő pl. egy szertárban. Ez tehát a fűtésszabályozás igazi terepe. A fűtésszabályozás eszközei között fontosabb szerepet játszanak az alábbiak:

Időkapcsoló

Célja, hogy a nem használt időszakban ne fűtsünk. Téves az a gyakorlat, gazdaságosabb az egyenletes, folyamatos fűtés, mint a szakaszos, mert a nem fűtött időszak energia-megtakarítását elviszi a felfűtés többlet hőigénye.

Ez ugyan igaz, de a fűtési energiaveszteség képletében a K - hőmérsékletkülönbség - szorzóként szerepel és az alacsonyabb belső hőmérséklet kisebb hőveszteséget képez. Különösen jelentős ez, ha pl. hétvégi üzemen kívüli állapotot lehet így mérsékelt fogyasztásra állítani.

Termosztát, hőmérsékletkapcsoló

Számos célra, méretben, minőségben készülnek, egyesek programozható hőfokra és időkapcsolóval is kombinált automatika formájában. Céljuk adott hőmérsékleten a fűtés ki-be- kapcsolása. Nagy épületek központi kazánjait pedig már bonyolultabb, a külső hőmérsékletet is érzékelő komputerek vezérlik.

E sokféleségből szeretnénk kiemelni a radiátor-termosztátot, mely a beállított szobahőmérsékleten szabályozza a radiátor teljesítményét. Egyszerű és olcsó szerkezet a szobánkénti különbségek kiegyenlítésére, vagy pont fordítva a biztosítására kiválóan alkalmas. „Vandálbiztos” változatát illetéktelen más beállításra nem tudja állítani. pl. iskolában a diákok. Nagyon jó a lakások déli-északi oldalának, égtáji különbségeinek a kiegyenlítésére.

Ne fűtsük továbbra is az utcát !